A szobatisztaság eléréséhez vezető út

Kép forrása: www.noiportal.hu

 

A szobatisztaság elérése mind a gyerek, mind a szülő számára egy nagy kihívás. Mikor kezdjük el? Hogyan? Erőltessük vagy várjuk meg az ő jelzését? Bili vagy szűkítő? Milyen kárt okozok, ha túl korán kezdem? És ha túl későn? És még sok egyéb kérdés merülhet fel bennünk.

Fontos tudni, hogy a szobatisztaság eléréséhez nem csak fizikailag de emocionálisan is érettnek kell lenni. 

A szobatisztaság részben azon múlik, hogy tudja-e már szabályozni záróizmai működését. A kisgyermek fejlődésének vannak olyan szakaszai, amelyet magától, külső segítség nélkül is elér és vannak olyan viselkedésformák, amit meg kell tanítanunk neki. Véleményem szerint  a szobatisztaság eléréséhez két tényező szükséges: a testi-lelki érettség és a szülői minta (meg kell mutatni neki, biztatni kell, lehetőséget kell biztosítani neki a gyakorlásra).

Korai szoktatás

A túl korai szoktatásnál sokkal inkább a szülők megfigyeléséről van szó, mint szobatisztaságról (feltételes reflexsorként működik, a gyereket ráültetjük a bilire és ez az inger váltja ki a pisilést). Ha siettetjük, akkor kudarc érheti őt, neki semmi sem sikerül, ez pedig szorongáshoz is vezethet. Legyünk türelmesek, ne próbáljuk felgyorsítani a folyamatot, ez mindenkinek jobb. 

Akit túl korán szoktatnak szobatisztaságra és még nem elég érett rá, később sokkal hajlamosabb visszaesni, bepisilni/bekakilni, amikor viszont már tényleg szobatisztának kellene lennie!

Mikor kezdjük el és hogyan? Mikor járunk el helyesen?

A legjobb módszer a megfigyelés és a helyes időzítés. Általában 18-24 hónapos kora között kezdhetjük el szoktatni. A legfontosabb, hogy mindenki a saját gyerekéhez igazodjon! 

• Figyeljük meg, hogy elég érett-e már rá. Ha figyelmesen nézzük, észrevesszük a jelzéseit (elvonul a kanapé mögé, egy pillanatra megtorpan, majd folytatja útját, rámutat a pelenkájára stb.)
  
  
• Először kíváncsi lesz, figyeli mit csinálunk, megnézi a WC papírt, megfigyeli mire használjuk, elkezdi érdekelni mi hova kerül.  
  A legfontosabb dolog a szülői minta. Lásson minket WC-re menni, pisilni, kakilni, meg kell mutatni neki, hogy ez egy természetes dolog és nem kell félni tőle. Mondani kell neki, hogy ide pisilünk/kakilunk.
  
• Pelenkázáskor magyarázzunk el mindent neki: "Ezt jól telepisilted/kakiltad, adunk rád egy tisztát". Az is jó, ha utána megmutatjuk neki, hogy "hol a helye" és együtt lehúzzuk a WC-n. Mondogassuk ilyenkor, hogy miért is jó a "pelenkanélküliség". Például: "Pelus nélkül sokkal szebb ez a szoknya, milyen jó lesz, ha már nem lesz rajtad!", "Úgy pisilhetsz majd, mint apa", "Milyen jó lesz pelus nélkül, végre vehetek majd neked autós alsónadrágot/hercegnős bugyit!"
  
• Először általában a bilivel szoktak próbálkozni, sok gyerek fél a WC mélységétől, de természetesen alkalmazkodjunk az ő igényeihez. Ha neki jobban tetszik a szűkítő, pl. kis létrával, kapaszkodóval, akkor természetesen azzal kezdjük! Magyarázzuk el neki, hogy mire való. Először csak a saját állatkáival, babáival próbáljuk ki játékosan. Majd ha ő is hajlandó, akkor vele is, először csak reggelente ültessük rá, később már folyadékfogyasztás után 20-30 perccel is lehet.
  Játékosan csináljuk! Amikor ráül a bilire, vonjuk el a figyelmét, játszunk, mondókázzunk, ne érezze kötelességnek. Ha nem akar (rosszkedvűen ébredt vagy tiltakozik ellene), ne erőltessük! Először elegendő két-három perc, ha sikerül neki, dicsérjük meg: "Ügyes vagy, a bilibe pisiltél." Húzzuk le együtt a WC-t: "Szia pisi....."). Ha nem, akkor se keseredjünk el és pláne ne mutassuk ezt felé! Szó nélkül vegyük le és öltöztessük fel.
  
  
• Sok esetben segít, ha hagyományos pelenkát teszünk rá, ezekben sokkal jobban érzi, ha pisi/kakis és ezáltal őt is jobban zavarja majd.
  

• Legyünk türelmesek (ne sürgessük, ne vágjunk csalódott arcot, ha nem sikerül), bátorítsuk (üljünk mellette), de ne erőltessük!
  
• Sokat kell gyakorolni, de mindig csak annyit, amennyit gyerekünk enged!

  

Mit ne tegyünk? A szobatisztaság buktatói

• Ne mondogassuk, hogy : "Bezzeg a szomszéd kisfiú, ő már bilibe pisil!", "Miért kakiltál a pelenkába, te már nagyfiú vagy ehhez!" Ha szorongást váltunk ki, azzal csak késleltetjük a szobatisztaság kialakulását.
  
• A szülők hozzáállása helyes legyen
  Például gondoljunk csak bele, amikor mi megyünk WC-re, hányszor zárjuk magunkra az ajtót. Minket is zavar, amikor látnak, mert ez egy intim dolog. Akkor tőle miért várjuk el, hogy ne úgy tekintsen rá?
  
• Ritkán, de az is előfordul, hogy a bilivel van a gond. Joggal gondolhatják azt, hogy a szülők sem oda pisilnek. Ilyenkor jöhet a szűkítő használata, akár kis létrával, kapaszkodóval, ez nagyon szokott tetszeni nekik!
  
• Rokonok, nagymamák véleménye. Például: "Miért nem szobatiszta még? A mi időnkben ilyenkor már rég azok voltak!" A legrosszabb, amikor ezt a gyereknek is mondják! Ebben az esetben az a fontos, hogy az anya biztos legyen benne, hogy neki van igaza és nem kell erőltetnie. Ez nem tanulható, ez egy idegrendszeri folyamat!

Minden gyerek életében hatalmas dolog az, amikor saját akaratából, önállóan, figyelve saját szükségleteit tudja végezni kis- és nagy dolgait. Éppen ezért nem mindegy milyen körülményeket és feltételeket biztosítunk számukra, hiszen ez egy egész életre meghatározza ürítési szokásaikat! Szülőként ezt okosan meg is támogathatjuk és sajnos meg is nehezíthetjük....